András apostol és vértanú égi születésnapja. Andráshoz legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja.

Advent a karácsonyra való előkészület ideje, az egyházi év kezdete. Régen advent szerdai, pénteki és szombati napjain is böjtöltek. Advent első vasárnapjától Vízkeresztig házasságot is csak püspöki engedéllyel lehetett kötni, ezért az adventi időszak alatt lakodalmat, táncmulatságot nem tartottak. Némely vidékeken az advent kezdetét a gyermekek karácsonyi köszöntése, a betlehemezés jelezte.

András napja az első hagyományos disznóölő nap. Ettől kezdve aztán egészen a farsang végéig minden reggel hallható valamelyik falusi ház udvarán a böllértől üldözött disznó kétségbeesett visítása, majd fellobban a tűz a perzseléshez.

A disznótoros házban már napfelkeltekor jelentkezik a böllér. Általában valamelyik rokont vagy barátot kérik meg e feladatra - az egész éven át nevelt, etetett saját disznaját senki sem vágja le szívesen. A vágás, perzselés után mindenkinek megvan a maga dolga. Az asszonyok sütik a vért, tisztítják a fokhagymát, töltik a hurkát, készítik a töltött káposztát.
A gazda mulattatja, borral kínálgatja a segítőket: a szomszédokat, barátokat. Az ebéd általában orjaleves és paprikás, de délben rendszerint még keveset esznek, hiszen egész napra való munka van még hátra. Annál bőségesebb aztán a vacsora, amelyre nemcsak a segítőket hívják meg, hanem más rokonokat, jó barátokat is. A disznótor étrendje az egész országban általában azonos: toros leves, töltött káposzta, sült kolbász, sült hurka, pecsenye, hájas pogácsa, rétes. Tor közben folyik a bor, a pálinka, hogy a következő évben is szerencséjük legyen a gazdáknak a disznóval. A vacsora végeztével a távozók kis kóstolót visznek magukkal: kolbászt, hurkát, hájas pogácsát.
A búcsúzásnál a vendégek meghívják a házigazdát saját disznajuk vágására.